Második rész

*Hanna szemszöge *

Áttáncoltam az egész éjszakát Mátéval és mit ne mondjak nagyon élveztem a dolgot. Táncoltunk, ölelkeztünk, csókolóztunk és nagyon sokat beszélgettünk. Elmondta, hogy már régóta tetszek neki csak nem mert odajönni hozzám, mert félt, hogy visszautasítanám. Éppen a vodkanarancsomat iszogattam Mátéval az oldalamon, amikor megláttam hirtelen Vandát. Nagyon megijedtem, mert az elmúlt pár órában nem láttam őt és remélem nem esett semmi baja. Ő is odajött hozzánk és leült mellém.

-Nem akarunk már menni haza? - kérdezte, és látszott rajta hogy eléggé elfáradt és talán valami nyomta is a szívét.

-De persze, ha gondolod mehetünk – válaszoltam, mert láttam hogy szüksége van rám, mint a legjobb barátnőjére. Elköszöntem Mátétól, megbeszéltük, hogy másnap találkozunk és hogy ma este még beszélünk, majd elindultunk Vandával hazafele. Néma csendben sétáltunk egy darabig majd hirtelen megszólalt.

-Nem akarsz ma nálunk aludni? - kezdte majd félénken rám nézett – Tudod úgyis üres a ház. Csak Karina van otthon. - Karina Vanda testvére. Most 13 éves és nagyon megviselte a szülei halála. Nagyon szívesen voltam Vandáéknál, mert ilyenkor legalább egy kicsit betöltöttük azt a nagy házat és nem látszott annyira üresnek. Az öcsémet is gyakran át szoktam vinni, mert kifejezetten jól kijönnek Karival. Vanda és Karina ég és föld. Vanda középmagas göndör barna hajú lány volt, csillogó mélybarna szemekkel. Karcsú testalkatú, és nem volt rajta egy kiló felesleg sem. Nagyon jó stílusa volt, se nem sportos se nem olyan titkárnős féle elegáns, de mégis divatosan és csajosan öltözködött. Ezzel szemben Kari magas lány volt, már 13 évesen majdnem akkora mint a nővére. Az ő haja rövidre volt vágva és egyenes volt, de ugyanolyan barna mint a Vandáé. A stílusa kicsit sportosabb volt, de nem vitte túlzásba és nagyon jól állt neki ez. Persze egy-egy buliba ő is nagyon szépen és nőiesen feltudott öltözni és olyankor olvadoztak a fiúk körülötte.

-De, persze hogy nálatok alszom! - mondtam neki boldogan és láttam sikerült kicsit feldobnom. Vandával mire hazaértünk már nem sok időnk maradt aludni, de ezt a keveset is kihasználtuk, mert már nagyon álmosak voltunk. Ahogy felértünk a házba rögtön bedőltünk az ágyba és pár másodpercen belül már aludtunk is.

*Vanda szemszöge *

Másnap reggel mikor felébredtem Hanna még aludt, de ahogy elkezdtem mozgolódni láttam, hogy ő is ébredezik. Nem akartam elmondani a tegnap este történteket, és nagyon remélem hogy nem is hozza fel.

-Jó reggelt – köszöntem neki a reggeli kissé rekedtes hangomon – milyen volt az estéd? Összejöttetek Mátéval?

-Hát nem tudom. Táncoltunk, beszélgettünk egy csomót és csókolóztunk is. Azt mondta, hogy ma majd felhív – és ahogy ezt kimondta rögtön el is kezdett csörögni a telefonja. Láttam egy pillanatra a kijelzőjét, ami a „Máté” nevet mutatta, így gondolom vele beszélt. Ahogy letette a telefont sikítozva a nyakamba ugrott.

-Találkozok ma Mátéval! - mondta még mindig sikítozva – Elvisz ma a plázába a kajáldába.

-Hát ez fantasztikus – mondtam és őszintén örültem barátnőm örömének. - Akkor csinos legyél és szurkolok nektek.

-Oh, – szomorodott el. - el kell most mennem, hogy el tudjak készülni.

-Jajj, ne hogy már e miatt szomorodj el. Menj és érezd jól magadat! Este meg beszélünk még! - mondtam, majd elindultunk lefele a lépcsőn, hogy kikísérjem. Az ajtóban még megölelt én pedig sok sikert kívántam neki, aztán elment.

Én pedig bementem a konyhába ahol a húgom kezdett el ebédet csinálni és gondoltam úgy sincs jobb dolgom, besegítek neki.

-Hogy vagy Kari? Hogy aludtál? - kérdeztem, két krumpli felvágása között.

-Jól vagyok és az estém is jó volt. Milyen volt a buli tegnap? - érdeklődött miközben felvágott egy virslit. Virslis levest készítettünk. Még anya tanított meg minket régebben, mert ez volt a kedvenc levesünk.

-Jó volt nagyon, táncoltam egy csomót és megismerkedtem egy fiúval. Domonkosnak hívják, nagyon helyes és kedves fiú – füllentettem kicsit, ami persze mindent összevetve igaz volt, de mégsem a teljes igazság.

-És össze fogtok jönni? Vagy volt köztetek valami? - na ez volt az a kérdés amit nem akartam hallani. Nem mondhattam el Karinak, hogy lefeküdtem vele ráadásul pénzért. Nem szívesen hazudok a testvéremnek de elítélne emiatt és nem akarom hogy vele is tönkremenjen a kapcsolatunk.

-Nem hiszem hogy járni fogunk. Csak egy bulis „kapcsolat” volt – formáztam idézőjelet a kezemmel – táncoltunk, beszélgettünk és meg is csókolt párszor, de nem hiszem hogy komolyan gondolta. - tényleg ezt gondoltam Domonkosról és erősen kétlem, hogy fogunk még valaha találkozni. Ebéd után felmentem a szobámba, lefeküdtem az ágyamba és a tegnap estén kezdtem gondolkozni. Nagyon jól éreztem magam Domonkossal és nagyon jó pasi. Meztelenül még jobban nézett ki mint ruhában, pedig elég jó a stílusa is. Felső teste izmos volt, és szálkás is. Tökéletes volt, és újra melegség árasztott el mikor rá gondoltam. Nagy merengésem közben belenyúltam a zsebembe, és ott találtam a tegnap kapott pénzt.

Hirtelen felindulásból megfogtam a laptopomat és felléptem az internetre. Keresgéltem egy kicsit majd megtaláltam azt amire szükségem volt. Egy szexpartner kereső oldalra mentem fel, ahol meg is találtam rögtön amit kerestem. Ez volt a címe „Fiú fizet a lány meg jól keres”. Be is regisztráltam rögtön, aztán elkalandoztam a neten, zenét hallgattam, megnéztem az e-mailjeimet, majd amikor visszamentem a szexoldalra 10 új üzenetem volt. Meg is néztem őket rögtön és mit ne mondjak elég csábító ajánlatokat kaptam. És mindössze egy gyors menetre van szükségük. Megnyitottam az üzeneteimet és megnéztem őket. Elsőként annak válaszoltam aki a legtöbbet ajánlotta fel, majd pár percen belül jött is a válasz. Ma akar velem találkozni, este 9-kor. Megadtam neki a házunk címét, elküldtem a levelet és kikapcsoltam a gépet. Elmentem lezuhanyozni, hajat és fogat mostam, aztán felöltöztem. Nem tudtam eldönteni, hogy mit vegyek fel egy ilyen alkalomra, így egy olyan ruhát választottam ami kicsit szexibb volt és látszott a lényeg. 8:30 volt mire elkészültem ami azt jelentette, hogy fél órán belül itt lesz a kuncsaftom.

9 óra volt, mikor valaki dudált a ház előtt

-Átmegyek Hannához! Majd jövök kicsit később! - füllentettem Karinak majd kinyitottam az ajtót és elmentem.