Mikor
befejeztük a filmnézést Domonkossal kiszálltunk a jakuzziból,
megtörölköztünk és felöltöztünk. Elindultunk kifele a házból,
de Domonkos megállt az ajtóban és felém fordult.
-Nagyon
jó volt ma. Legközelebb is szervezhetnénk egy hasonló délutánt
– mosolygott rám, majd arcon puszilt és kinyitotta előttem az
ajtót. A limuzin ott állt a bejárat előtt és arra várt, hogy
beszálljunk. Domonkossal nagyon jól elbeszélgettünk az úton;
megkérdezte, hogy hol tanulok, mit csinálok szabadidőmben, kik a
legjobb barátaim és hasonlók, majd egy olyan témára tért rá,
amire nem számítottam.
-És
a szüleid mit dolgoznak? – nézett mélyen a szemembe, ahogy
kimondta ezt a pár szót.
-Oh,
hát meghaltak. – szomorodtam el.
-Ne
haragudj. Nem tudtam, és nem akartalak elszomorítani – kezdett el
rögtön mentegetőzni.
-Semmi
baj, hiszen nem tudhattad – mondtam és kezdett visszajönni a
jókedvem.
-Akkor
egy újabb kérdés – mosolygott rám és már sehol se volt a
rossz kedvem. Domonkossal olyan könnyű beszélgetni és folyton
jókedvem van mellette. – van testvéred?
-Igen,
Karinának hívják…- és elmeséltem neki, hogy milyen a
kapcsolatom vele, miket csinálunk együtt és minden mást. Olyan
gyorsan elrepült az idő, hogy egyszer csak azt vettem észre, hogy
már a ház előtt vagyunk.
-Megérkeztünk
- mondta Domonkos kissé elszomorodva.
-Igen,
látom – és kinéztem az ablakon, aztán vissza Domonkosra, és
elvesztem gyönyörű kék szemeiben. – Mennem kell. Kari már
biztos nagyon vár.
-Jól
van, de előtte meg kell mondanod, hogy mikor találkozunk
legközelebb. Addig nem engedlek el – pimaszkodott és magához
ölelt, úgy, hogy abból biztos nem tudtam volna kiszabadulni.
-Jól
van, jól van! Csak engedj le! – sikítoztam, mert nem akart
engedni a szorításból. Mindjárt megfulladok! – hazudtam neki
hátha beválik.
-Nem!
Addig nem, míg meg nem mondod! – kacagott tovább.
-Oké
megadom magam! Még a héten találkozunk, – próbáltam
kiszabadulni a szorításból – amikor neked jó lesz. –
mosolyogtam fel rá a két keze között, és éreztem, ahogy
elpirulok.
-Okés!
Akkor, majd hívlak – engedett el, de előtte még nyomott egy nagy
cuppanós puszit az arcomra. Kiszállt a kocsiból, és kisegített
engem is, aztán elköszöntünk egymástól, és én bementem a
házba. Kari még nem volt otthon, így el tudtam készüli rendesen,
mielőtt Álmos ideért volna. Alig fél óra múlva valaki
csengetett. Kinyitottam az ajtót és Álmos állt ott. Barna haja
fel volt zselézve, szemeit napszemüveg takarta. Térdnadrág volt
rajta és egy rövid ujjú ing kigombolva, alatta egy egyszerű fehér
V-nyakú felsővel. DC fekete cipője már sok dolgot túlélt és ez
látszott is rajta.
-Szia
– köszönt nekem magabiztosan. – Álmos vagyok, te pedig
bizonyára Vanda.
-Igen
én vagyok. – mosolyogtam rá.
-Akkor
indulhatunk? – kérdezte komiszan és az autója felé mutatott.
Egy hófehér Audi állt a ház előtt. Most jöhetett a tisztítóból,
mert csillogott villogott.
-Igen,
mennyünk. – mondtam a lehető legkedvesebben, és próbáltam
hitelesnek látszani. Álmos kinyitotta nekem az ajtót és
beszálltam. Pár másodperc múlva már ő is a kocsiba volt.
Bekapcsolta a zenét, de csak háttérzajként, mert nem vette
hangosra. Éppen a Imagine Dragons-től ment a Radioactive. Szerettem
ezt a számot és még a szövegét is tudtam, így hát elkezdtem
halkan énekelgetni. Álmos vezetés közben rám nézett, és
elmosolyodott.
-Jó
hangod van, mondták már? – emelte vissza a tekintetét az útra.
-Ezt
még pont nem, nem nagyon szoktam más előtt énekelgetni –
hagytam abba az éneklést. Álmosnak feltűnt, hogy nem énekelek és
így szólt:
-Folytasd
nyugodtan, engem nem zavar – húzta a száját féloldalas mosolyra
– sőt, igazán kellemes és megnyugtató hangod van. Az út többi
része úgy telt, hogy énekelgettem. Minden számnak - ami ment a
rádióban – tudtam a szövegét és énekeltem is, Álmos pedig
hallgatta.
-Hű
te aztán elképesztő vagy – vigyorgott rám – hogy lehet az
összes számnak a szövegét tudni?
-Nem
tudom. Csak megjegyeztem őket a sok hallgatás után. – pirultam
el egy kicsit. Senki nem dicsérte még a hangom csak Hanna, de arra
azt hittem, hogy elfogultság.
-Megérkeztünk
– szólt Álmos. Egy nagy ház előtt parkolt le, amit hatalmas
ablakok szegélyeztek. Nem volt akkora ház, mint a Domonkosé, de
kicsinek se mondható. Nem szálltunk ki a kocsiból, mert egy
mélygarázs volt a ház alatt, ahova gondolom be akart állni Álmos.
Kinyílt a garázs ajtaja és Álmos beparkolt. Lépcső vezetett fel
a garázsból a házba. Mikor felértünk nem volt ott senki. Álmos
megfogta a kezemet és vezetett maga után gondolom a szobája felé.
Egy kanyargó lépcsőn mentünk fel az emeletre, amit egy nagy
előszoba nyitott, és onnan nyíltak a szobák. Az előszobában nem
volt semmi különös; szekrények voltak és képek a falon. Jobbra
indultunk el a folyosón és a második szoba ajtaján mentünk be.
-Ez
az én szobám – mondta Álmos és körbemutatott. Nem volt túl
nagy rend a szobájába, de olyan kupisnak se lehetett mondani.
Egy-két ruha volt ledobva a széke karfájára valamint a
babzsákfoteljére. Az ágya a szoba sarkában volt; egy nagy
kétszemélyes franciaágy. Oda vezetett Álmos, majd leült velem
szemben. Én állva maradtam és Álmos közelebb húzott magához.
Elkezdte csókolgatni a két mellem közötti része, majd
megszabadult a pólómtól és így folytatta. Egy gyors mozdulattal
megfogott és magával rántott az ágyra, ami miatt kicsit beütöttem
a kezemet. Álmos észrevette, ahogy egy gyors pillantást veszek a
vállamra és így szólt:
-Bocsi,
nem akartam, hogy megüsd magad – aztán folytatta a
csókolgatásomat. Időközben lekerült rólam a melltartóm és a
nadrágom is, így már csak egy bugyiban feküdtem az ágyon, míg
Álmoson még minden ruha rajta volt. Így gondoltam egyet,
rámásztam, és elkezdtem levetkőztetni. Nem ellenkezett. Mikor már
csak az alsógatyája volt rajta Elkezdtem végigcsókolgatni a felső
testét és egyre lejjebb haladtam. Mikor elértem a boxere peremét
kicsit arrébb húztam, és elővettem a péniszét. „Játszottam”
egy kicsit vele, majd bekaptam és elkezdtem kényeztetni, a lehető
legjobban, ami tőlem telt. Álmos nagyon élvezte, és ezt hangos,
férfias nyögésekkel jelezte.
-Ahhh,
ez-az! - mondta egyre hangosabban, én pedig csak folytattam. Egyszer
csak megfogott és felhúzott magához.
-69-ezzünk
– mondta, azzal megfordult és alám mászott. Elkezdtem újra
szopni, ő pedig engem nyalni. Így voltunk elég sokáig, és be
kell valljam szeretem azt a pózt, mert így mind a ketten
élvezkedünk. Miután elég volt az orális szexből Álmos odajött
hozzám, és behatolt. A délutáni affér után, amit Domonkossal
töltöttem már nem volt annyira jó érzés, de Álmos kedvéért
mindent beleadtam. Fordult a kocka és én lettem felül. Ugráltam
rajta, ahogy csak kérte, míg ő a fenekem fogdosásával volt
elfoglalva.
-Fordulj
meg nekem, és úgy ugrálj rajtam – mondta Álmos, én pedig
csináltam amit kért. Megfordultam neki, és úgy mozogtam rajta
le-fel.
-Oh
de gyönyörű! - hallottam Álmos hangját a hátam mögül, de nem
láttam az arcát. Pár perc ugrálás után teljesen elfáradtam, és
ezt észrevette Álmos is, mert lassabban mozogtam. Megfogta a
derekam és kedvesen leemelt magáról, és négykézláb tett.
-Mindjárt
elélvezek cica! - nyögött fel hangosan. Két-három húzás után
éreztem, ahogy kikapja a farkát és a fenekemre spriccelt hangos
nyögések közepette. Mikor teljesen elélvezett Álmos lefeküdt az
ágyra és lecsukta a szemét.
-A
következő ajtónál van a fürdőszoba. Ott le tudsz zuhanyozni,
vagy megtörölni magadat – mondtam még mindig csukott szemmel.
-Okés.
Köszönöm.
Elindultam
meztelenül a szobából kifelé és jobbra az első ajtón
benyitottam. Mikor benéztem ott állt velem szemben meztelenül egy
Álmossal egyidős fiú, és egymást bámultuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése